A KAUKÁZUSI FAJ
Forrás : Világtudomány.hu
Címkék :
Az a téveteg elképzelés, hogy Európa minden népe valamikor egy a Kaukázusból származó fehér fajhoz tartozott, egy göttingeni professzor, bizonyos Johann Friedrich Blumenbach (1752-1840) fejéből pattant ki, s nyilvánvaló képtelensége ellenére nagy karriert futott be.
A KAUKÁZUSI FAJ

A Biblián és a klasszikusokon nevelkedett európaiak régtől fogva hajlottak rá, hogya Kaukázusban keressék gyökereiket. A Teremtés könyve a vízözönről szóló beszámolóban azt mondja, hogy "a bárka megállt az Ararát hegyén" (Ter 8,4) - s az "Ararát" Örmény­ország bibliai neve. Az aranygyapjú és Prométheusz legendája szintén kaukázusi. A Kaukázus népeinek etnikai-faji összetétele azonban rendkívül bonyolult. Semmi okunk, hogy a faji tisztaság forrásának tekintsük őket.

Blumenbach az összehasonlító anatómia, különösen pedig a kraniológia, a koponya­tan úttörője volt, s általános vélemény szerint ő találta fel az "öt faj sémáját". A séma alapját azok a kiterjedt koponyavizsgálatok képezték, amelyek eredményeit 1798-tól kezdődően harminc éven át publikálta. A tipológia a közkeletű tudás részévé vált. Blu­menbach rendszere szerint az emberi faj legmagasabb rendű rasszát, fajtáját az európai fajta alkotja. Etnológiai kutatásai idején kapott egy kaukázusi koponyát, s ezt tartotta az emberi faj legkifinomultabb típusának. Mindezt tudva egészen meglepő, hogy a világ némely kormányai még ma is a kaukázusi kategóriákat használják társadalompolitikájuk és statisztikájuk megfogalmazásakor. Dél-Afrikában egészen 1991-ig a fehér faj felsőbbrendűségét hangoztató kétes értékű elmélet volt az apartheid elnyomó és kire­kesztő törvénykezésének az alapja.

A fehér "kaukázusi fajon" (rasszon) kívül Blumenbach megkülönböztette a barna "maláj fajt", a sárga "mongol fajt", a fekete "néger fajt" és a vörös "amerikai fajt". Öt osztatú osztályozása szélesebb körű elfogadásra talált, mint egy másik, a College de France-ban dolgozó összehasonlító anatómus, G. L. Cuvier báró (1769-1852) egyszerűbb hármas sémája, amely az embereket fehérekre, barnákra és sárgákra osztotta fel.

A fajták bőrszín szerinti osztályozása valamivel később teljes hierarchikus rendbe ta­golódott, amelynek csúcsán a fehér bőrű európai származású népek álltak. Ez a nézet először Victor Courtet-nál (1813-1867) kapott hangot, legnagyobb hatású kifejtésére pedig Joseph-Arthur Gobineau gróf (1816-1882) Essai sur /'inégalité des races humaines (Tanulmány az emberi fajok egyenlőtlenségéről, 1855) című munkájában került sor. "A történelem azt bizonyítja - írta a szerző -, hogy az összes civilizáció a fehér fajtól származik, s egy társadalom csak addig nagy és virágzó, ameddig meg tudja őrizni az őt létrehozó nemes faj vérét. A fajok közötti nemi közösülés egyenlő az elkorcsosulással. "Népek csak a különböző vérkeveredés következtében degenerálódnak."

Ennek a nézetnek Charles Darwin (1809-1882) kutatásai is alapot adtak. A fajok eredetében (1859) példaként említi, hogy a néger és az ausztrál ember köztes helyzetben van a gorilla és a kaukázusi („fehér") rassz között, majd kifejezi reményét, hogy „valamikor a jövőben, évszázadokban mérve nem túl távol, az ember civilizált fajai már szinte biztosan kipusztítják a vad fajokat, és a világon mindenütt helyükbe lépnek".

Darwin legismertebb német propagátora, a világszerte tekintélynek örvendő Ernst Haeckel (1834-1919) csaknem ötven éven át volt a jénai egyetem professzora. A teremtés története címen 1914-ben megjelent könyvében írta: „A kaukázusi [fehér] ember az emlékezet előtti időtől fogva valamennyi emberi faj vezetőjévé tétetett, mint a legfejlettebb és legtökéletesebb rassz."

A Perzsia történelmét kutató és író Gobineau volt a bűnös annak a téveszmének az elterjesztésében is, amely egyenlőségjelet tett a "fehér faj" (melyben ő az ősi árják, vagyis "irániak" leszármazottját látta) és az indoeurópai nyelvcsalád között. E kapcsolat feltéte­lezésével a zavaros "árja" címkét tette meg a régebbi, de ugyanolyan zavaros "kaukázusi" címke partnerének és versenytársának.

Mindez a "fehér", "kaukázusi", "árja", "europoid" azoknak a régóta folyó próbálko­zásoknak a lecsapódása, amelyek szeretnének valamiféle kizárólagos - és ezért nem létező - közös nevezőre bukkanni Európa népességének rassz-szerkezetében. Annak a tágabb szótárnak a keretébe illeszkednek, amely olyan kétes terminusokat foglal magában, mint "fekete", "ázsiai", "sémi" vagy "hispániai", amelyeket a fizikai, földrajzi és kulturális kritériumok ugyanolyan összekeverése jellemez.

A fizikai típusok hatalmas változatossága Európa népességében sokakat ösztönzött arra, hogy megkíséreljék alkotó elemeinek a határát kijelölni vagy alcsoportokat elkülö­níteni benne. A „len hajú északi típussal" (amelyet a náci ideológia sajátított ki), az "ibér-keltával", az "atlanti-baltival" (amely ugyanabba a skatulyába zárja az angolokat és a hollandokat vagy az észak-németeket), a "közép-európaival" (amely egyként magában foglalja a németek és az oroszok többségét) vagy a barna bőrű "indo-mediterránnal" a téma viszonylag friss szakirodalmában is találkozhatunk.

 

Ezek csak nem sokkal kevésbé nevetsége­sek, mint az egykor divatos eljárás, amely minden modern etnikumot, nemzetiséget faji címkével látott el. Ennek ellenére az olyan megjelölések, mint például "szigetlakó fajta", "német gének" vagy ..lengyel vér" nem tűntek el a hétköznapi nyelvből, nem is szólva a "dán bőrről", a "vörös hajú írekről", a "fekete kutyákról" vagy a ..fehér hölgyekről", amelyekkel tele van az európai folklór.

A modern genetika messze túllépett a 19. század módszerein és eredményein. E tekintetben a DSN működésének 1953-as felfedezése jelentette az áttörést. Általános­ságban annyit lehet mondani, hogya genetika rávilágított: az emberi faj genetikai állományának túlnyomó többsége közös minden emberben, és hogya génekbe kódolt megkülönböztető jegyek száma hatalmas.

Az UNESCO 1956 és 1964 között több nyilatkozatban ítélte el a főbb rasszista mítoszokat, amelyek Blumenbach és Gobineau ideje óta elevenen élnek. Nem vitatták, hogy fajtabeli különbségek léteznek. Azonban nagyobb hangsúlyt helyeztek a kulturális, vallási és gazdasági-társadalmi tényezőkre, hogy kipróbált tudományos elveken alapuló genetikai kutatások folyhassanak, s hogy végleg eltűnjön a bőr színére és a koponya formájára vonatkozó ósdi megszállottság.

Forrás: Európa oszlopai, kézirat, Norman Davies alapján

Kommentárok : 5
wall61 írta : 2015. augusztus. 26, szerda - 19:35

Micike írta : 2013. október. 17, csütörtök - 14:24
Horváth Úr csak egész egyszerűen rasszista.

a szerk. írta : 2011. január. 05, szerda - 05:32
Tisztelt Horváth Úr!

Nem értem, mire gondol, kifejtené, kérem?

a szerk. írta : 2011. január. 04, kedd - 21:44
Tisztelt Horváth Úr!

Nem értem, mire gondol, kifejtené, kérem?

Horvath Zsolt írta : 2011. január. 04, kedd - 13:52
Azert az ennyire nem alatamasztott propagandacikkeket nem biztos h at kene venni.Vagy ezert fizetnek?Az UNESCO nem itelte el a legutobbi gazai meszarlast.Es ahogy a Mosad hivja,egyszeru puding klub.


Szóljon hozzá Ön is!
Az Ön neve :
Kérem írja be a(z) 5+7 művelet eredményét ide :
Hozzászólása :