A tehetségnek tekintélye van az országban
Forrás : Világtudomány.hu
Címkék :
A magyar oktatás tyúkpárti. A madarak közül a sas kiválóan repül, a rigó gyönyörűen énekel, a pulykának meg sok húsa van. Az oktatásnak a sas túl gyors, a rigó túl zajos, a pulyka meg egyszerűen nem fér be az iskolapadba. Az oktatásnak tyúkok kellenek. Igaz, hogy csak repdesnek, a hangjuk alig okoz örömet és húsuk sem olyan sok, de legalább egyformák és egyszerűen kezelhetők. Az oktatásnak nyitottnak kell lennie az egyénre szabott programokra ahhoz, hogy elviselje, sőt, segítse a sasokat, a rigókat és a pulykákat is, mondja Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke.
A tehetségnek tekintélye van az országban

Csermely Péterrel László József készített interjút a tehetséggondozás jövőjéről. A beszélgetés rövidebb változata a Harvard Business Review magyar kiadásban fog megjelenni a közeljövőben, a teljes terjedelmű szöveget a geniuszportal.hu közli.

 László József: - Egy nagy német költő szerint a zseni félig szorgalom. Érvényes-e ez a megállapítás ma is?
Csermely Péter:
- A modern pszichológia a tehetség fogalmához tartozónak tartja a kiugró intellektus mellett a motivációt, a kitartást is. A tehetség olyan adomány, amely nagyon sok munkára, nagyon sok lemondásra kötelezi a hordozóját. Malcolm Gladwell kiváló könyve, az „Outlyers” foglalta össze azt, hogy a nemzetközi szintű tehetség 10.000 óra gyakorlást követel. Így volt ez a világ összes nagy számítástechnikai cégének alapítója, de a Beatles együttes vagy akár Mozart esetén is. Tízezer óra negyvenórás munkahéttel számolva öt év. A kiemelkedő tehetségek azonban éjt nappá téve gyakorolnak, próbálgatnak, fejlesztik a képességeiket és a tudásukat. Így számukra néhány évvel kevesebb is elég.

L. J.: - Azt tartjuk magunkról, hogy tehetséges nép vagyunk, igaz-e ez?

Cs. P.:
- A magyarok „genetikailag” valószínűleg semmivel sem tehetségesebbek, mint más nemzetek. Ugyanakkor a kisnemzeti lét és a történelem viharai megtanították az itt élőket arra, hogy a túléléshez nagyfokú kreativitás kell, és a tudás az, ami akármilyen helyzetben is biztosan az övék marad. Ez régi hagyomány lehet. Ha a magyarság szókincsét vizsgáljuk, nagyon sok alapvető cselekvési formát idéző szócsoportunk hasonlít azoknak a népeknek a szavaira, akikkel együtt éltünk néhány ezer évvel ezelőtt. A török népcsoportoktól tanulhattunk vadászni, a finnektől halászni, és a Magyarország jelenlegi területén 1100 évvel ezelőtt élő szláv népektől leshettük el a mezőgazdaság alapvető fogásait. Sokezer éves hagyomány a magyarok körében, hogy a túléléshez tanulni kell. Emiatt is lehetséges az, hogy a tudomány tekintélye kiugróan magas Magyarországon az EU többi államához viszonyítva, és hogy az ország egy „feltaláló ország”: a magyar GDP 7,5 százaléka vezethető vissza a saját szellemi termékekből származó bevételekre, ami sokkal magasabb, mint más országokban. A tehetségnek tekintélye van az országban, és ez egy fontos alap.

 L. J.:
- Mit jelent maga a tehetséggondozás, miben áll ez a tevékenység?
Cs. P.:
- Ha egy általános iskolás fizikus zseni ma sorra elkezdi újra felfedezni Newton törvényeit, attól még zseni marad, de méltán megmosolyogják, hogy „tetszett volna talán belenézni egy elemi fizika könyvbe előbb”. Minden területen generációk hosszú sorának tapasztalatára kell építkezni. A tehetséggondozó, a mentor pontosan ezt a tapasztalatot adja át az ifjú tehetségnek. De tesz ennél többet is. Felkelti és fenntartja benne a lelkesedést. Bízik a tehetség képességeiben, hisz benne. A jó tehetséggondozó nem azt a fiatalt látja maga előtt, aki ott esetlenkedik, hanem azt, aki belőle optimális fejlődéssel öt-tíz vagy akár húsz év múlva lehet. Ezt a képet vetíti ki a fiatal elé, ezt szeretteti meg vele, és erről hiteti el, hogy szorgalommal, kitartással elérhető. Mindig olyan feladatot ad, amelyik csak egy hajszállal több annál, mint amit a tehetség a képességeivel még el tud végezni. A jó tehetséggondozó azonban még ennél is több. Valahol szülő is, és jóbarát. Segít, ha a tehetség összeütközésbe kerül a környezetével, mert a tehetségével másként viselkedik, mint a többiek. A tehetséggondozó sokszor közvetít a tehetség és a környezete között. Néha nagyon személyes ügyekben is tanácsot ad.

L. J.: 
- Ha igaz, hogy tehetségesek vagyunk, akkor miért kell (több) tehetséggondozó szervezet is?
Cs. P.:
- Minden tehetség más, ezért a tehetség felismerése nagyon nehéz. Ennek megtanulásához nagyon sok tapasztalat átadása szükséges. Tehetségeket csak tehetséggel lehet gondozni. Rengeteg munka és rengeteg fajta szakember együttműködése van egy jó tehetséggondozó program mögött. Mindennek a kifejlesztéséhez, a jó példák elterjesztéséhez tehetséggondozó szervezetekre és e szervezetek hálózatképző együttműködésére van szükség. Ennek segítésére jött létre 2006-ban a legjobb Kárpát-medencei magyar tehetséggondozó szervezetekből a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (www.tehetsegpont.hu) és hozta létre a Magyar Géniusz programot. A program keretében eddig csaknem 300 Tehetségpont alakult az országban. Ezek a pontok elviszik a tehetséggondozó programok hírét nagyon sok olyan kis faluba, ahonnan ilyen összefogás híján szinte soha nem jutna hozzá egyetlen tehetséges gyermek sem a megfelelő tudáshoz. A program keretén belül még az idén több mint 6000 pedagógust teszünk képessé arra, hogy felismerje az osztályteremben a tehetséget, és megfelelő speciális segítséget tudjon adni neki. Nagyon fontos a tehetség hasznosulása is. Találja meg minden tehetség azt a helyet, ahol tudásával másokat segíthet. Ezért kezdtük meg a Tehetségbarátok Köre szervezését, amelybe várunk minden, a cégébe tehetségeket váró magyar üzletembert is. A Körről a titkarsag@tehetsegpont.hu email címen lehet többet megtudni. A tehetséggondozást a városokban, a megyékben és a régiókban összefogó, most alakuló Tehetségsegítő Tanácsoknak is nagyon fontos tagjai lesznek az adott térség fiataljaiért felelősséget érző üzletemberek. Minderről a www.geniuszportal.hu honlapon lehet többet olvasni.

 
L. J.:  - Az oktatásnak miben kell változnia, hogy jobban kezelje a tehetségeket?
Cs. P.:
- A magyar oktatás tyúkpárti. A madarak közül a sas kiválóan repül, a rigó gyönyörűen énekel, a pulykának meg sok húsa van. Az oktatásnak a sas túl gyors, a rigó túl zajos, a pulyka meg egyszerűen nem fér be az iskolapadba. Az oktatásnak tyúkok kellenek. Igaz hogy csak repdesnek, a hangjuk alig okoz örömet és húsuk sem olyan sok, de legalább egyformák és egyszerűen kezelhetők. Az oktatásnak nyitottnak kell lennie az egyénre szabott programokra ahhoz, hogy elviselje, sőt, segítse a sasokat, a rigókat és a pulykákat is. Kell azonban más is. A jelenlegi magyar iskola kudarc- és hátránycentrikus. A tanár nem arra kíváncsi, hogy a gyerek mit tud, hanem arra, hogy mit nem tud. Így az iskola igen hamar megaláztatások sorozatát hozza a kisebb és nagyobb gyermekeknek, és egy olyan hely lesz, ahova járni nem öröm. Az elmúlt évek – helytelenül – a hátrányok mentén kezelték az iskola fejlesztését és finanszírozását. Ennek a bírálatával nem azt akarom mondani, hogy ne kellene különlegesen sokat foglalkoznunk a hátrányos helyzetűekkel. A fordulatot ott kell elérni, hogy ne a hátrányai alapján definiáljunk senkit, hanem az értékei alapján, amelyek fejlesztésében belátó szeretettel és sok munkával le kell küzdeni a hátrányok által teremtett akadályokat.

 

laszlo_jozsef
Az interjút készítette: László József
Kommentárok : 0

Még senki sem kommentálta a cikket. Legyen Ön az első!



Szóljon hozzá Ön is!
Az Ön neve :
Kérem írja be a(z) 13+11 művelet eredményét ide :
Hozzászólása :